Posta Ákos István – Ismeretlen európai miniállam
A Feröer-szigetek
Történelem és politika. A Feröer-szigetekről talán csak a skandinavisták és a filatelisták hallhattak valamit is, hiszen nem túl ismert államocska ez. Hihetetlenül széles körű autonómiával rendelkező szigetcsoport Skócia, Norvégia és Izland között. Területét tekintve (247 000 négyzetkilométer, de ebből csak 1399 négyzetkilométer szárazföld) feleakkora, mint a legkisebb magyarországi megye, Komárom-Esztergom, lakossága pedig körülbelül 48 000 fő (2005. júniusi adat). Önálló kormánya, bélyegkiadása, pénzneme van. Itt székel a világ legrégebbi parlamentje, a 900 óta működő Løgting, mely ugyan nem folyamatosan tudott hatalmat gyakorolni, de tradicionálisan a legrégebbi parlamentnek tekinthető. Jelenleg Dániához tartozik, de 1948 óta autonóm, a CEPT és az Északi Tanács önálló tagja, bár ennek jogszerűségét Dánia vitatja, hiszen nemzetközi szervezeteknek, mint amilyen az Északi Tanács is, csak független, teljes mértékben szuverén országok lehetnek tagjai. Ezzel kapcsolatban heves viták vannak a dán miniszterelnök, Anders Fogh Rasmussen és a dán parlament két feröeri képviselőjének egyike, a balliberális szeparatista Høgni Hoydal, volt feröeri miniszterelnök-helyettes, jelenlegi ellenzéki vezér között. A szigetcsoportnak külön rendszáma (FO), internet-domain-kódja (.fo) van. Ennek ellenére Magyarországon, mondhatnók, egyáltalán nem ismert, eddig csupán egyes antológiákban szerepelnek, illetőleg az ELTE professzoraként dolgozó Bernáth István fordításában jelent meg William Heinesen Elátkozott muzsikusok című regénye (Polar Kiadó), valamint a nemrégiben elhunyt disszidens Mervel Ferenc fordításában egy feröeri irodalmi összeállítás, melyben saját fordításokat közöl az 1900 és 1950-es évek vége közt született, népszerű szerzőktől (Magyar Napló 1999 szeptember). Régebbi feröeri irodalom eleddig egyáltalán nem volt olvasható magyar nyelven.
Sokáig csak kizsigerelt, lényegében véve csak vegetáló gyarmat volt, mondták is sokszor, hogy „Koppenhága utcái feröeri bálnazsírral vannak kivilágítva”. Az 1600–1800-as évek közt fennálló dán kereskedelmi monopólium ellen lázadt legnagyobb hősük, Pál Nólsoy.
Talán Feröer az egyetlen ország, ahol a második világháborúnak csak pozitív hozadékai voltak. Feröert az angol csapatok szállták meg, míg Dániát a németek, így a két terület között a kapcsolat lényegében véve elhalt. Mivel az angolokkal kereskedni tudtak, stratégiai fontosságú lett a német cirkálók által elzárt Angliának az északról érkező élelmiszer-utánpótlás. Ennek következtében hamar elkezdett gazdagodni az ország, hiszen lakói szabadon kereskedhettek, ráadásul nagy felvevőpiaca is volt a halászati termékeknek. Az ország egyetlen repülőterét is ekkor építették. Mivel a dánoknak nem volt lehetőségük a szigetvilág életének befolyásolására, s az angol megszállók sem szóltak bele a közigazgatásba, a világ legalapvetőbb princípiuma, a szubszidiaritás juthatott érvényre, jobban is, mint másutt. (A szubszidiaritás ilyen fokú manifesztálódása természetesen nemcsak a történelmi helyzetből, hanem a természetföldrajzi adottságból is következett.)
A háború után nagyon nem akaródzott visszaszokni ebből a természetes állapotból a régi elnyomásba, s hamarosan kiharcolták maguknak az autonómiát, így 1948 óta létezik Feröer mint önálló entitás, független törvényhozással, amelyben mindenről szabadon dönthetnek, mindaddig, míg az adott ügy nem érinti Dániát. Hivatalosan az államfő a dán királynő, de a gyakorlatban egy az általa delegált személy, az úgynevezett birodalmi ombudsman tölti be ezt a szerepet, aki tagja a parlamentnek, de nincs szavazati joga. Az összes feröeri törvényt láttamoznia kell, hogy érvényre juthassanak. Éves jelentést készít a gazdasági fejlődésről, illetve kétévenként elkészíti a feröeri törvények jegyzékét. Jelenleg a posztot Søren Christensen tölti be. A Feröer-szigeteket a dán parlamentben két képviselői hely illeti meg. A miniszterelnök Jóannes Eidegaard.
A feröeri politikai élet fő választóvonala a Dániához való viszony kérdése. Vannak unionisták, és vannak szakadárok. Mindkét oldalon találhatóak polgári, liberális, szocialista pártok egyaránt. A parlament ülései nyilvánosak. A harminckét fős helyi törvényhozásban jelenleg hat párt képviselteti magát: a radikális szakadár és balliberális Tjóðveldisflokkurin, a szakadár és polgári Fólkaflokkurin, a szociáldemokrata unionista Javnaðarflokkurin, a keresztényszociális unionista Miðflokkurin, a szociálliberális szakadár Sjálvstýrisflokkurin és a liberális unionista Sambandsflokkurin.
Feröeren erős a civil szféra is. Egyik legjelentősebb csoportosulás az Amnesty International feröeri tagozata, amely 1965-ös alapítási dátumával a világon az elsők közé tartozik.
Gazdaság. A feröeri gazdaság alapja a halászat, amely az export több mint 90 százalékát adja, valamint a birkatenyésztés. Újabban az olajkutatás is jelentőssé vált. Az egy főre eső GDP 2001-ben 22 000 amerikai dollár volt.
A feröeri gazdaság a széles körű autonómia elnyerése után gyorsan fellendült, majd egy, az NSZK-hoz hasonló gazdasági csodát valósított meg, s egészen a nyolcvanas évek közepéig teljes foglalkoztatottság volt, és utána is sokáig 1-2 százalékos volt a munkanélküliségi ráta.
A munkabérek is a gazdasági fejlettségnek megfelelőek. Egy munkás 112,52, egy kisiparos 129,93, egy hivatalnok 137,63, egy tisztviselő pedig 175,44 koronát keres óránként. Viszonyításképp álljék itt egy-két ár is. Egy liter tej 10 korona, egy kenyér 22 korona, egy üveg sör 8-10 korona.
Az energiaellátás területén független, még tartalék energiát is termel.
Mivel nincsen katonasága, hadi kiadások egyáltalán nincsenek.
A feröeri gazdaságtörténetnek egy igen érdekes periódusa a második világháborút követő időszak. Az NSZK-ban Wirtschaftswunderzeitként emlegetett időszak, a konjunktúra sokak számára a történelem egyik legjobb időszakának számít. Ez az időszak nemcsak a meggyalázottsága és szétszaggatottsága ellenére emelkedő NSZK számára volt a nullából a csúcsra jutás periódusa, Feröer is ekkor vált csak vegetáló szigetcsoportból erős gazdaságú, fejlett országgá.
A briteknek szállított élelmiszer-utánpótlásokon gazdagabbá lett feröeriek úgy döntöttek, hogy hatalmas beruházásokba kezdenek. Felépítették a közúthálózatot még az egészen piciny falvakhoz is. Az életminőséget is javították, egyetemet, rádiót, televíziót alapítottak, kikötőket építettek és fejlesztettek. Ez a sosem látott, radikális fejlődés ugyanakkor több költséggel járt, mint amennyi tartaléka volt az országnak, ezért hitelekért folyamodott, és a kilencvenes évek elejére Dániánál eladósodott. A válság csúcspontja 1993-ra tehető. Ekkor leállítottak munkálatokat, így például Gásadalurnak, a legkisebb falunak nincs közúti összeköttetése, de a rendszer nagyjából kiépült. A Kondratieff-ciklussal összhangban a kellő időintervallumot helyesen használták föl. Összevetésül: Magyarország a hasonló pénzjuttatásokat a diktatorikus rendszer működtetésére fordította, a teljes foglalkoztatottság pedig nem fedett valós fejlesztéseket. Ehhez persze hozzá tartozó tény, hogy a dán és a szovjet megszállás mentalitása között nagy mértékű különbség van. A megszállás szó Dánia esetében jelenleg már vitatott is, az unionista és a szeparatista pártok eltérően értelmezik, hiszen jogilag valóban nem független állam Feröer, ugyanakkor Dánia a belügyekbe nemigen szól bele, bár korántsem zökkenőmentes az országrészek viszonya. Ugyanakkor az is jellemzi a kapcsolatot, hogy a szigetvilág tulajdonlásáért évi 200 000 amerikai dollárt fizet a miniállamnak.
Sport. Feröer eddig még nem volt önálló résztvevője az olimpiai játékoknak, ugyanakkor futballválogatottja önálló és a paralimpiai játékokon Sydneyben már képviseltette magát önállóan Heidi Andreasen (szül. 1985. december 18-án) személyében. Heidi születésétől fogva térdtől lefelé béna. Első sikerét Európa-bajnokságokon szerezte, először Braunschweigben, majd Sheffieldben. Sydneyben a paralimpián négy érmet szerzett (három ezüstöt, egy bronzot). 2001-ben aranyérmes lett a stockholmi EB-n. 2002-ben jelölték a legjobb fogyatékos sportoló címre, csekély különbséggel maradt a holland tolószékes teniszezőnő, Esther Vergeer mögött a második.
2004-ben hazája egyetlen paralimpiai képviselőjeként és egyben zászlóvivőjeként szerepelt. Ekkor egy bronzérmet szerzett.
Jelenleg két világcsúcsot is tart. 200 méter szabad és 50 méter pillangó.
A sport világában Feröer az FRO rövidítéssel szerepel.
Gasztronómia. A feröeri gasztronómiában a tenger gyümölcsei igen fontos szerepet kapnak. Minthogy a Golf-áramlat különösen kedvező klímát teremt, rengeteg halfajta él a környékbeli vizeken. Emellett a páratlanul gazdag madárvilág is szolgál élelemmel mind tojás, mind hús formájában. A juhállomány az emberi populációét is jelentősen meghaladja, a 47 000 emberre több mint 60 000 juh jut. A növénytermesztés lehetőségei jóval korlátoltabbak, a két fő kultúrnövény a rebarbara és a burgonya (receptek a borítóbelsőn).
Hitélet. Feröer az ősi természetkultusz, a skandináv–germán politeista hit után 999-ben Sigmundur Brestisson térítése nyomán vette fel a kereszténységet. Sigismund tevékenységével zárul a nevezetes Feröer-saga, mely Izlandon keletkezett, és a feröeri őstörténet legjelentősebb forrásanyaga. A feröeri őstörténet motívumai mind a mai napig élnek a néphagyományokban. Egyik legjelentősebb motívum az Yggdrasil, az életfa, mely analóg az ősmagyar mitológia életfájával vagy az asztrológiában az MC–IC-tengellyel.
A lakosság 84 százaléka evangélikus, 7-10 százalék tartozik a skót William Gibson Sloane prédikátor által 1900 körül alapított testvéri közösséghez. A szigeteken hetven római katolikus él. A Bahai egyház is jelen van a szigeteken pár hívővel.
Rádió, tévé. A Feröer-szigeteken egyetlen televízióadó, a Sjónvarp Foroya (SVF) sugároz műsort. Három rádióállomás működik: a közszolgálati Útvarp Foroya, a kereskedelmi Rás2 és a klerikális Lindin. Mivel ilyen kevés saját csatornával rendelkeznek, világszerte itt van a legtöbb embernek műholdvevő berendezése, illetve Észak-Európában itt építették ki először a DVB-T rendszert, azaz a digitális földfelszíni televíziós műsorszórást, amellyel 2002 óta huszonhét tévéprogramot sugároznak. Tervezik egy második hazai tévécsatorna elindítását is.
Zene. A feröeri zene egyedülálló a világon. Minthogy földrajzilag periférikus, ráadásul mindenütt óceán által övezett terület, nemigen érték kölcsönhatások a népzenét, így egészen archaikus dallamok is megmaradhattak változatlan formában. Ilyen különlegesség az a körtánc is, amelyet több tudós leírt, köztük V. U. Hammershaimb is, akiről bővebben a szépirodalmi fejezetben esik szó.
Teitur Lassen a legismertebb feröeri férfi zenei előadóművész 1977-ben Tórshavnban született. Gimnáziumi éveit Dániában töltötte, majd tizenhét évesen Londonba költözött, hogy angol nyelvtudását felfejlessze. Első lemezét, a Sólin og Regnidet feröeriül írta, többi korongja anyagát angolul. (A lapszám utolsó két oldalán a vele készült interjút olvashatják.)
A népzene a mai művészekre is erősen hat. Az egyik leghíresebb feröeri énekművész, Eivør Pálsdottir (1983), aki a népdalok dallamvilágát vegyíti a jazzes-bluesos, sőt, akár a metálosabb hangzással.
Lena Anderssen stílusa leginkább a brit és ír popzene főbb csapatainak (B*Witched, Texas, Bellefire) és a hasonló német Wonderwall stílusához hasonlít.
Gudrun Sólja Jacobsen (1982) Alainis Morisette-t, a magyar származású kanadai világklasszist tartja példaképének, de véleményem szerint Jewel művészete is nagy hatással van rá. Elementáris erejű hangjával és kitűnő zenei stílusával teljes joggal nyerte meg a Stjerne for en aften versenyt, amely Dánia Megasztár-variánsa, amelyre egész Dániából, illetve a külbirtokokról is érkeztek a versenyzők.
Az ország fejlett zenei kultúrájára jellemző, hogy a komolyzene is igen kedvelt, s hogy a legnevesebb külföldi művészek (például a jazzidol Lisa Ekdahl, a rock-klasszikus Europe, a technos Darude) is fellépnek fesztiválokon.
A komolyzenében, a jazzben és a rockban egyaránt tevékenykedő művész Kristian Blak, aki gyakran komponál az Yggdrasil (Életfa) nevű hard-rock zenekar számára. Az Yggdrasil zenélt már együtt Eivørrel, sőt közösen is koncerteznek.
Kétévenként kerül megrendezésre a Prix de Foroyar, ami a Ki mit tud? és a Megasztár helyi variánsa.
Az összeállításban olvasható egy tárca Elin Heinesentől is (Jens Pauli Heinesen lánya), aki a nyolcvanas évek egyik feröeri popcsillaga.
Több évtizede van a pályán a neves ének- és színművész, Annika Hoydal (Høgni Hoydal volt miniszterelnök-helyettes nagynénje). Megzenésítette többek között William Heinesen verseit is.
Film. A Feröer-szigeteknek van önálló filmgyártása is. Legjelentősebb rendezőjük, az 1957-es születésű Katrin Ottarsdóttir az első feröeri, aki filmakadémiát végzett. 1989-ben ő forgatta a legelső feröeri nagyjátékfilmet, AtlanticRhapsody címmel, mellyel rögtön több nemzetközi fesztiválon is díjat nyert. Az első feröeri road movie-t, az 1999-ben készült Bye Bye Bluebird című szatirikus hangvételű filmet szintén ő alkotta, amellyel elnyerte a Lübecki Északi Filmnapok (Nordische Filmtage, Lübeck) fődíját.
Eddig összesen hét nagyjátékfilm készült 1989 és 2005 között. A Feröer-szigetek filmgyártása nem túl kiterjedt, de műfaját tekintve sokszínű; akad köztük irodalmi adaptáció (Barbara), road movie (Bye bye Bluebird), dokumentum-játékfilm (Atlantic Rhapsody), filmdráma (Schneeland). A legutóbbi egy 2005-ös gyártású feröeri–NSZK koprodukció.
Legismertebb színészek Hildigunn Eyðfinnsdóttir, Katrin Ottarsdóttir lánya, aki a Bye Bye Bluebird egyik protagonistája, valamint Johan Dalsgaard, aki a Hin Stuttligi Flokkurin nevű parlamenten kívüli párt alapítója.
A feröeri televízió is készít sok filmes anyagot, de ezek természetesen nem mozi-, hanem televíziós forgalmazásra készült műsorok, melyek közül a híradót, a hetente jelentkező sportműsort és a szintén heti rendszerességű, kiemelkedő színvonalú kulturális magazint bárki szabadon letöltheti az internetről is.
A Duna Televízió Minoritates Mundi című sorozatának stábja két részből álló dokumentumfilmet készített a Feröer-szigetekről. A rendező Cselényi László volt. Itt forgatott filmet Andits Petra, aki a mindennapok szemszögéből mutatta be az ottani természettiszteletet és hitéletet. A film Észak-atlanti vacsora címmel megtekinthető a www.freetv.hu honlapon. A National Geographic is a műsorára tűzött már saját gyártású dokumentumfilmet.
Szépirodalom. Feröer magas szintű könyvkultúrával és irodalommal rendelkezik. A világ összes nyelve közül a feröerin a legmagasabb az egy főre eső kiadott könyvek száma.
Az irodalmi műveltségnek nagy hagyományai vannak, legismertebb írójuk, Heinesen mutatta be, a Bernáth István fordításában magyarul is megjelent, eredetileg dán nyelven írt regényében, az Elátkozott muzsikusokban, hogy a régiek is mennyire műveltek voltak, s hogy ebben a világ forradalmaitól, politikai viharaitól elzárt „elefántcsonttorony”-ban mennyire tájékozottak voltak a világ irodalmáról, mindennemű politikai-közéleti hatások nélkül.
Jesper Rasmussen Brochmand (1885–1652) 1603–08 közt külföldön tanul, majd 1610-től Koppenhágában tanít teológiát. 1639-től a tengeri vidék, a Seeland püspöke. Áhítatos könyveket és tankönyveket ír. Huspostille című kötetét egészen az 1900-as évekig minden feröeri templomban használták.
Thomas Kingo (1634–1703) 1658-tól teológus, házitanító és községi lelkész. 1677-ben Fünen püspöke lett. Sokoldalú barokk költő. Az egyházi témák mellett számos humoros költeményt és tájleírást is alkotott. 1699-es keltezésű egyházi daloskönyvének felbecsülhetetlen jelentősége volt Feröer egyházi életében 1900-ig. Voltak olyan versek is, melyek folklorizálódtak, s egy Graba nevű amatőr ornitológus jegyezte le őket, mielőtt kivesztek volna a köztudatból. A következő versszöveg is Kingo fentebbi kötetéből származik:
Istenem, Te tudod, mi kell nékem!
Boldogságom kezeidben,
S hogy a világ miben szenved hiányt,
Már látod is; Lelkem mi kell még?
Rendelkezzék csak az Isten!
1766. október 11-én született Feröer legnagyobb nemzeti hőse, a polihisztor Pál Nólsoy, aki tengerész, kereskedő és költő is volt. Autodidakta módon szerezte műveltségét. A Rybergs Handel nevű dán kereskedelmi monopólium üzletvezetője lett. 1804-ben építette meg a Royndin Fríða („Szép Kísérlet”) nevű hajót, amellyel beutazta Európát és Amerikát. Rövid ideig Koppenhágában élt. Felismerte annak a jelentőségét, hogy a dán monopólium politikailag és gazdaságilag egyaránt függővé teszi Feröert. Ezért küzdött annak önállóságáért. Költészetében metaforikus köntösben terjesztette ezeket a gondolatokat, hogy elkerülje a cenzúrát. Amikor az éhínség idején, 1806-ban gabonát próbált szállítani Angliából Feröerre, s hajója a hazai partoknál, a Feröer északi részén lévő Sumba partjainál elsüllyedt, a tengerbe veszett. Ezt verselte meg Janus Djuurhus Pál Nólsoy hazatérése című balladájában.
Pál Nólsoy legjelentősebb verse a Madár balladája. Ez a költemény lett a szimbóluma az 1620 és 1856 közt érvényes dán monopóliummal és gyarmatosítással szembeni feröeri ellenállásnak. A csigaforgató képében a költő saját magát jeleníti meg. Azóta Feröer egyik nemzeti jelképe a csigaforgató.
Az első népmesegyűjteményt Kriza János kortársa, Vencelus Ulrichus Hammershaimb és Jakob Jakobsen együtt szerkesztette 1886–91 közt, két kötetben, mintegy ezer oldalon.
V. U. Hammershaimb (1819, Vágar, Feröer-szigetek – 1909, Koppenhága, Dánia) Feröeri népmesegyűjtő, politikus, teológus, filológus, Feröer parlamenti küldötte Koppenhágában három cikluson keresztül. Ő gyűjtött először feröeri népmeséket, népmondákat, balladákat, amelyeket sajtó alá rendezett és kiadott. Habár német származású, dán nemzetiségű volt, feröeri identitásúnak vallotta magát, és az irodalmi nyelv megalkotójaként vált híressé. Régebben a feröeri százkoronás címleten is az ő portréja volt.
Jakob Jakobsen nyelvész volt, akinek az írott nyelv szabályainak megalkotásában volt fontos szerepe.
Az első lapot, a Faeringertiderne című, mindössze kilenc lapszámot megért, majd betiltott újságot a politikus-bíró Niels Cristopher Winther (1822–1892) adta ki, aki egyben képviselő is volt, mégpedig 1851–57 közt a koppenhágai Folketingben, 1852 és ’57 közt pedig az újonnan összeült, 1812-ben feloszlatott helyi parlamentben, a Løgtingben is.
A Patursson család sok nagyságot adott Feröernek. Súsanna, Jóannes és Sverri Pál Nólsoy ősunokái voltak. Az egykori Patursson-uradalom, amely korában a legnagyobb és leggazdagabb volt az egész szigetvilágban, ma emlékmúzeum.
Súsanna Helena Patursson (1864, Kirkjubøur – 1916, uo.) írónő, feminista harcos. A szigetek egyik legmódosabb földbirtokoscsaládjába született, mindkét fiútestvéréből híres értelmiségi lett. Mindhármójuk magánúton végezte tanulmányait. Helena Koppenhágában tanult jogot, s két évig jogi asszisztensként dolgozott. Hazatérvén a feröeri sajtó egyik úttörője volt, a korai lapokban sorra jelentek meg kisprózái Oyggjarnar (A Szigetek) címmel megalapította és szerkesztette az első női magazint, amely 1905 és 1908 közt jelent meg. Írt könyvet a lakáskultúráról, a konyhaművészetről (ezek a témák hangsúlyt kaptak a folyóiratban is), összeállít egy receptgyűjteményt, valamint önéletrajzi motívumokból merítkezve megírta az első feröeri drámát. Harcol a nők politikai emancipációjáért, de ennek beteljesítését még a politikai életben nagy súllyal rendelkező testvérei sem tudták foganatosítani. A rengeteg munka felőrölte erejét, s fiatalon elhunyt.
Jóannes Patursson (1866, Kirkjubøur – 1946, uo.) földbirtokos, költő, népnemzeti politikus, a Norvégiában folytatott mezőgazdasági tanulmányai során ismerte meg a norvég nemzeti mozgalmakat, amelyek az eldánosodó nyelv megtartásáért és a független Norvégiáért küzdöttek. Mindkét terület a dánok fennhatósága alá tartozott. Feröeren nem sokkal azelőtt szűnt meg a dán kereskedelmi monopólium (1856-ban), s a lakosság érezte, hogy mennyire előnyös a gazdasági függetlenség. A nevezetes 1888-as karácsonyi találkozón született meg a feröeri függetlenségi mozgalom. Ezen a találkozón hangzott el először az akkor huszonkét éves Jóannes által írt mozgalmi himnusz, a Nú er tann stundin komin til handa (Most eljött az idő, hogy kereskedjünk). 1906-ban megalapítja a Sjálvstýrisflokkurint, 1939-ben pedig a Fólkaflokkurint, vagyis a Önrendelkezési, illetve a Néppártot. Költészetének elsődleges ihletője a függetlenségi mozgalom; költészete elsősorban politikai költészet.
Sverri Patursson (1871, Kirkjubøur – 1960, uo.) volt az első feröeri prózaíró és egyben jelentős ornitológus is. 1898 és 1900 közt jelentette meg madártani lapját, a Fuglaframit, amelyben külföldi szakirodalomból fordított és szakmai cikkeket publikált. 1914-ben lefordította Defoe Robinson Crusoe című művét. Az ő kezdeményezésére avatták március 12-ét, amikor általában a nemzeti állatnak számító csigaforgató elsőként érkezik a szigetekre, nemzeti ünneppé.
A Djurhuus fivérek különösen fontos irodalmi tevékenységet folytattak.
Janus Djurhuus (1881, Tórshavn – 1948, uo.) képzett jogász, az első modern feröeri költő. Tökéletesen tudott latinul és ógörögül. Költészetére is ezek a kultúrák hatottak a legnagyobb mértékben. Lefordította feröerire az Iliászt, s ő alkotta meg az első feröeri verseskötetet is. Művein erősen érezhető azoknak a romantikusoknak a hatása is, akiket fordított, így ő nemcsak a modern irodalom megteremtője, hanem a nemzeti romantika nagyja is. Költészetében a modernebb, szabad verses formák archaikus nyelvezettel keverednek. Öccse, Hans Andrias Djurhuus (1883, Tórshavn – 1951, uo.) költő, pedagógus. Elsősorban gyermekversei tették híressé. 1919-től haláláig a feröeri pedagógiai iskola docense. Ha testvéréhez viszonyított helyzetét akarnók meghatározni, akkor Janust inkább mint nagyon tisztelt, nagyra becsült költőt, Hans Andriast pedig inkább mint közkedvelt költőt lehet jellemezni. Irodalmi munkássága mellett tankönyvek szerzőjeként is dolgozott. Több közhasznú szervezet elnöke (például Gyermeksegély Alap, Feröeri Színművészeti Társulat, Feröeri Múzeumi Társaság, Nemzeti Könyvtár) Feröer irodalmi lapját, a Varðin-t is szerkeszti. Több kötetének illusztrátora William Heinesen.
Jørgen-Frantz Jacobsen (1900–1938), a fiatalon, tuberkulózisban elhunyt író-költő írta meg az egyik legjelentősebb feröeri regényt, az 1997-ben Nils Malmros rendezésében feröeri produkcióban egyaránt filmre is vitt Barbara címűt, amelyben egy valós személy, Beinta Broberg (1667–1752) életét dolgozza fel. A regényt már 1961-ben NSZK produkcióban, Frank Wismar rendezésében is megfilmesítették, Barbara – vad, mint a tenger címmel.
Jacobsen egyébként Koppenhágában tanult történelem–francia szakpáron, és a Politiken zsurnalisztája volt. Huszonkét évesen betegedett meg tuberkulózisban, ezért élete további részét többnyire különböző gyógyintézetekben töltötte. Jelentős és még máig is csak részben feldolgozott és kiadott levelezése unokatestvérével, William Heinesennel.
William Heinesen (1900–1991) a legismertebb feröeri író, költő, grafikus, írófejedelemnek számít. Életének legnagyobb részét a fővárosban, szülővárosában, Tórshavnban élte le. Főként anyanyelvén, dánul írt. Tanulmányait a koppenhágai kereskedelmi iskolában végezte, de nem fejezte be, s apja üzletében lett levelező. Emellett írt, később kizárólag írásaiból és könyvillusztrációiból élt meg. Tagja volt a parlament kulturális bizottságának, és a helyi színházban is dolgozott. Nobel-díjra jelölték. 1965-ben elnyerte a legrangosabb skandináv díjat, az Északi Tanács irodalmi nagydíját. 1991-ben, szülővárosában hunyt el.
Christian Matras (1900–1988) a feröeri egyetem nyelvészeti tanszékének első vezetője volt. Ónorvégból szerzett doktorátust, és a legjelentősebb munkájában Feröer nyelvészeti és kulturális sajátosságait veszi górcső alá. A feröeri természet sokszor adta témáját alkotásainak.
1901-ben született Heðin Brú, aki szintén jelentős író-műfordító (Shakespeare: Hamlet, Gottfried August Bürger: Münchhausen, Dosztojevszkij: Karamazov testvérek, Emily Brontë: Üvöltő szelek). Eredeti neve Hans Jacob Jacobsen, művésznevét 1930-ban vette fel, mikor első regénye megjelent. Legjelentősebb regénye magyarul még nem jelent meg. Címe Feðgar á ferð, angol fordításban Az öreg és a fiai. Ez az első olyan feröeri regény, amelyet angol nyelven kiadtak. Ez egyben a legolvasottabb feröeri regény, sőt, az évszázad könyvének is megválasztották. A népszerű regény arról a társadalmi folyamatról, jelenségről szól, ahogyan a hagyományos agrártársadalomból fejlett halásztársadalommá alakul Feröer. Hedin Brú fordította le a neves irodalomkritikussal, Rikard Longgal együtt a feröeri ősmítoszt, a Feröer-sagát. 1987-ben hunyt el.
Az első irodalmi lap a Varðin (Útjelző), amelynek főszerkesztői többek között Rikard Long, Heðin Brú és Hans Andrias Djurhuus voltak A Varðin a XX. századi és mai feröeri irodalom nagyjainak fő publikálási helye. 1921 óta jelenteti meg az azonos nevű, 1912-ben alapított kultúregylet. Későbbi alapítású és szintén jelentős a Brá (Figyelő) című lap. Egyes fővárosi lapoknak irodalmi mellékleteik vannak.
Gudrid Helmsdal 1941-ben született Tórshavnban, ahol ma is él és dolgozik. ’53 és ’67 közt Koppenhágában élt. Ápolónővéri képesítése van, és a feröeri egyetemen nordisztikát is tanult.
Napjaink legjelentősebb esztétája, filológusa, irodalmára az 1952-es születésű Malan Marnersdottir, aki a feröeri egyetem (Fródkaparsetur) exrektornője, a feröeri irodalom professzora. Megírta – többek között – Súsanna Helena Patursson monográfiáját.
Jóanes Nielsen 1953-as születésű író. Több verses-, novella- és esszékötete jelent meg.
Maria Meinhardsdottir 1985. augusztus 4-én született. Søldarfjørðurban él. (Versét Assa Færø angol nyersfordítása alapján ültettem át magyarra.)
