Maria Meinhardsdottír – Elvakítva
Üresen, de már gondolatoktól telten
Csöndben, de zajtól zsongó fejjel
Üresen
Csend. Mosolygó csend.
És nem éred el! De hiszen el sem akarod érni?!
De belül égő szárnysusogás
súg gúnyosan:
már mióta hallhatnád
de nem hallod!
Nem virág
A virág tökéletes és szép
A virág boldog
Ő nem virág
Akarva sem
Olykor-olykor, mikor mosolyog
Virággá sarjadna
De elhervad rögtön
Mintha mi sem történt volna
S mintha senki sem látta volna meg
Ismét egyedül
Pedig…
Csak nem látja meg
Mert a szándék lassan, lassan
elveszett
Nem tudja, milyen
Rózsa lehetne
Mert az eszméje
Vakká tette.
Posta Ákos István fordítása
